Dóm tér

A Somogyi utca és az Oskola utca kereszteződésében feltárul előttünk a Fogadalmi templom, a szegedi városkép egyik legjellemzőbb eleme, amely nappal és esti díszkivilágításban magasba törő tornyaival messziről köszönti a vasúton és közúton ide érkező vendéget. A Dóm tér szabályos négyszög alakú, 12 000 négyzetméteres területével éppen akkora, mint a velencei Szent Márk tér, a székesegyház pedig hazánk negyedik legnagyobb temploma: mintegy 5000 ember befogadására alkalmas, hossza kívülről 81 méter, szélessége 51 méter, tornyai 91 méteresek és kupolája 54 méter magas. Építésére 1880. november 28-án, Szeged újjászületése alkalmából tettek fogadalmat a szegedi városatyák.

 

 

Schulek Frigyes, a Halászbástya és a szegedi "kakasos templom" építője fehér terméskőből emelt, háromhajós neoromán templomot tervezett, hangsúlyos kupolával és viszonylag alacsony tornyokkal. Schulek késobb hajlott korára és egészségi állapotára hivatkozva lemondott, ezért a részlettervek elkészítését és az építkezés mővezetését Foerk Ernő (1868-1934) felsőépítő ipariskolai tanárra bízták. Az ünnepélyes alapkőletételre 1914. június 21-én került sor. Az ekkor kirobbant elso világháború, majd a forradalmak és az infláció a templom építését hosszú idore félbeszakították. Az építkezés 1923-ban folytatódott, a székesegyházat végül ötnapos ünnepségsorozat részeként, 1930. október 24-én szentelték fel.

A neoromán stílusjegyeket mutató késő eklektikus templom a felső-olaszországi templomokra emlékezteti a szemlélőt. Építésze szemmel láthatóan a homlokzat kialakítására fordította a legnagyobb figyelmet, amit a szobrászati díszítést nehezen turő külső architektúra és a különböző építőanyagok váltogatása is indokolt.

 

A monumentális templombelsőt az imponáló térhatás és a színpompás belső díszítés jellemzi, ez utóbbi amúgy Foerk Ernő kedvelt működési területe volt. A szobrászati munkák legtöbbjét, így a kórust tartó pilléreken látható négy evangélista egészalakos ábrázolását Tóth István, a szentek képmásait Márton Ferenc, a kissé zsúfolt ornamentális elemeket Beszédes Ottó és Beszédes László iparművészek készítették el. A kupolatartó hevederívek homlokfalát Muhits Sándor festőművész figurális alkotásai díszítik.

A szentély nagy mozaikképe a Szentháromságot jeleníti meg (Márton Ferenc), alatta a főoltár falképe a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal (Reischl Károly). Az alakot részben eltakarja az 1932-ben emelt márványmennyezet, e felett látható a Mária megkoronázását ábrázoló mozaikkép, a szegedi papucsban és alföldi szűrben megjelenített "Szűrös Madonna" (Márton Ferenc).

 

 

A szentély falán félkörívben húzódó ötrészes dombormusorozat és hat szobor (Tóth István) az árvízi fogadalomnak állít emléket. A főoltár és a baldachin nemes márványból készült, a szentségházának ajtaját igazgyöngyök és rózsakorallok díszítik. Mellette a Szent Gellért domborművével díszített püspöki szék látható, az új szembemiséző oltárban a muranói bencés kolostorból származó Szent Gellért-ereklyéket (a mártír szárkapocs- és combcsontját)őrzik.

A mellékhajókban kialakított oltárok közül a kereszthajó nyugati oldalán a Szent Gellért-oltárt Foerk Ernoő tervei alapján Krasznai Lajos készítette el. Középső fülkéjében Gellért püspök szobra áll, a szélső fülkéket Szent István és Gizella ábrázolása díszíti. Ettől balra a Dóm egyik legbecsesebb művészi alkotása, Fadrusz János Krisztus a keresztfán című szobra (1891) ragadja meg a szemlélőt. A művet az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállításon is bemutatták, s bár alkotója a fölépítendő Fogadalmi templomnak ajándékozta, csak 1979-ben, a nagyárvíz száz éves évfordulóján került a múzeumból mai helyére. A templom hátsó terét a kórus és az orgona zárja le. A monumentális hangszer kivételes zenei hatásokra képes: ezt célozzák meg azok az orgonahangversenyek, amelyeket a harmincas évektől kezdve nagy sikerrel rendeznek a Szegedi Szabadtéri Játékok idején.

 

 

A Fogadalmi templom építésekor már megérlelődött a dóm egységes körülépítésének koncepciója, amit a Kolozsvárról Szegedre költözött egyetem épületeinek és a Temesvárról ide települt csanádi püspök palotájának összekapcsolása funkcionálisan is indokolttá tett. A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által 1927 májusában kiírt pályázatot Rerrich Béla (1881-1932) nyerte meg, s a tér körülépítése 1928-ban kezdodött el Stampay János építésvezető irányításával. Rerrich kitunő tehetséggel oldotta meg feladatát: az egyenes homlokzatú épületszárnyakat bástyaszeru részekkel zárta le, a dómmal szemközti épület homlokzatát pedig megemelte, hogy a templom tömeghatását ellensúlyozza. A tér középso részét két lépcsővel lemélyítette, kiemelve ezzel a körbefutó épületek súlyát. Az egyforma elemek sokszori ismétlodésével enyhítette a dóm nyugtalan architektúráját, ugyanakkor ügyelt arra, hogy a 300 méteres árkádsor oszlopai változatos képet mutassanak.

A különböző épületek szerepére jelképes díszítőelemek utalnak: a nyugati oldalon a két zászlótartó barát (Ohmann Béla) a Hittudományi Főiskola (Dóm tér 6.) és a Püspöki palota helyét jelöli.

 

 

A körbefutó árkádsor alatt a Nemzeti Emlékcsarnok szobrai és domborművei a magyar történelem, tudomány, művészet és irodalom kiemelkedő alakjainak állítanak emléket. A gyujtemény alapjául Stróbl Alajos (1856-1926) tizenkét szoborból álló gyűjteménye szolgált, amelyet Klebelsberg Kunó 1929-ben vásárolt meg a művész hagyatékából. A Nemzeti Emlékcsarnokká nyilvánított boltíves folyosókat 1930. október 25-én, egy nappal a Dóm felszentelése után avatta fel Horthy Miklós kormányzó. A gyűjtemény azóta számos művel gyarapodott, s nemcsak a magyar művelődéstörténet, hanem a helyi történelem számos jeles alakját örökíti meg.

A Dóm tér szépsége és akusztikai adottságai révén szinte kínálkozik szabadtéri rendezvények megtartására. A szegedi szabadtéri színielőadások megrendezését előbb Hont Ferenc (1907-1979) szorgalmazta, majd Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1929-tol az előadások megvalósítását hathatósan támogatta. Az 1931-ben és 1933-1939-ben megrendezett előadások a két háború közötti magyar színjátszás jelentős eseményei közé tartoztak. A város szélesebb repertoárral 1959-ben újította fel a szabadtéri játékokat, s az ország legnagyobb tömegszínháza a következő négy évtizedben minden színpadi műfajban kiemelkedő produkciókkal lépett elő.

 

 

Átellenben a Somogyi-könyvtár és a Csongrád Megyei Levéltár (Dóm tér 1-4.) épülete klinkertéglás borításával, sötét üveghomlokzatával modern stílusa ellenére is jól illeszkedik a tér hangulatához. A könyvtár alapítója Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok volt, aki 1880-ban - az újjáépülő város szellemi felemelkedését szolgálva - 43 701 kötetes könyvtárát Szegednek ajándékozta.

A tér északkeleti sarkát a barokk stílusú görögkeleti szerb templom (Somogyi utca 3.) zárja le. Mint a város egyik legjelentősebb műemléke arra a fontos szerepre utal, amelyet a szerbek erős vagyoni helyzetük folytán Szeged, különösen Felsováros életében betöltöttek. A Szent Miklósnak szentelt templom 1773-1778-ban Jován Dobits tervei alapján épült, 1882-ben nagy költséggel teljesen restaurálták, 1958-ban műemlékké nyilvánították. Ikonosztáza európai hírű: kialakításában valószínűleg nemcsak kijevi, hanem bécsi mélyfaragó szobrászok is közreműködtek.